Egy hirtelen ötlettől vezérelve Panna barátommal úgy döntöttünk, elmenekülünk a magyarországi hideg elől, és az ünnepeket idén egy jó meleg kis szigeten töltjük. Madeira és Tenerife közül végül utolsó pillatban nyert Tenerife, így elkezdtük a last-minute szervezkedést.
Tenerifei kalandozások
Utazás és szállás
Elöljáróban annyit elárulnék, hogy egészen különleges élmény volt számunkra ez a két hét, fotósként és emberileg is olyan különleges megtapasztalásokban volt részem, ami miatt eldöntöttem, mindenképp szervezni akarok oda egy fotós túrát is, még valamikor ebben az évben. De erre még később visszatérek.
A reptérre szinte pánikban érkeztünk meg, akkora késében voltunk. Végre bemondták a nevem a hangosbemondóban, de a hatalmas rohanást 40 perc várakozás követte a váróban, és még egy óra a repülőn ücsörögve, mert a pushback car nem érkezett meg időben. Így végül a nagy sietség ellenére másfél órás késéssel indultunk útnak. Külön örömmel konstatáltam, hogy a gép plafonjáról folyamatosan csöpögött rám a víz, amit végül a légiutaskísérővel egy szalvéta segítségével sikerült orvosolnunk. Még meg sem érkeztünk Tenerifére, és máris elég kalandosra sikerült az utazásunk.
A szállást egy angolul egyáltalán nem beszélő úriembertől vettük át, akivel valahogy kézzel-lábbal igyekeztünk megérteni egymást, végül beköltöztünk a szobánkba. A körülményeink nem voltak ideálisak, a helyszín viszont annál inkább: a hegytetőről gyönyörű kilátás nyílt Santa Cruzra, a fővárosra, és a magaslaton a fűben ülve egészen pazar látványt nyújtott egy-egy naplemete. A hegyen egyébként körülbelül 10 fokkal volt hidegebb, mint a tengerszinten, úgyhogy nem állítom, hogy kellemesen meleg lett volna a szálláson. Ráadásul Tenerife egyik érdekessége, hogy az egész szigeten egyáltalán nincs fűtés, mivel hideg idő sem fordul elő ott túl gyakran. És ha már az érdekességeknél tartunk, megosztanék még néhány izgalmas tényt Tenerifével kapcsolatban.
Érdekességek Teneriféről
Egyrészt ami turisztikai szempontból egy igen fontos információ, hogy Tenerifén nagyon ritka a tömegközekedés, így ezzel egy nyaralás tervezésénél mindenképpen számolni kell. Csak hogy értsétek, mire gondolok: az egyik kirándulásunkon a GPS egy óra 15 perc utazási időt írt autóval, ugyanerre az útra pedig 9 és fél órát tömegközlekedéssel. A bérlésre szánt kocsik hegyben állnak a reptéren, szóval nagyon könnyű autóhoz jutni, bár nem olcsó, mi két hétre 600 Euró fölött fizettünk érte. Amire szintén érdemes figyelni, hogy olyan kocsit válasszunk, amivel az autózáshoz cseppet sem ideális terepviszonyok is könnyen bevehetők. Az országban egyébként mindenhol szerpentin utakon kell közlekedni, én szerintem soha életemben összesen nem kanyarodtam annyit, mint Tenerifén két hét leforgása alatt.
Számomra az is egészen érdekes (ha nem is mindig jó) élmény volt, hogy Tenerifén milyen sok magyarral találkoztunk. Felszolgálók és turisták között egyaránt hatalmas számban voltunk jelen, még a legkisebb strandokon is, ahol alig pártíz ember volt kint egyszerre.
Tenerifén egyébként egészen elképesztő változásokon megy át a természet akár fél óra kocsikázás után is. Annyira különböző tájakat láttunk, hogy már-már el se hittük, hogy ugyanabban az országban járunk: a sivatagos érzetű síkságoktól a növényekkel borított hegygerincekig, ködös erdőkig, vagy homokos tengerpartokig minden megtalálható ezen a kis szigeten.
Ami még érdekesség számba ment, hogy az országban szinte nem találkoztunk sehol kátyúval, az utak relatíve jó minőségűek és karbantartottak voltak. Sok helyen külön utak voltak kialakítva mozgássérülteknek, akár a turistaútvonalakon, akár a tengerparton, sőt, a vízbe külön ingyenes személyzet vitte be fürdeni a mozgáskorlátozott látogatókat. Egyébként a strandok (és a parkolás is!) mindenhol ingyenes volt, ennek ellenére szinte minden strandon volt ingyen használható WC és zuhanyzó.
Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy a meztelenkedés mennyire alap Tenerifén. Aki erre vágyik, az több, kifejezetten ilyen céllal működő strand közül is választhat, és az ottaniak egyáltalán nem szemérmeskednek ruha nélkül. Egyszer mi is betévedtünk egy ilyen strandra, és bár nem dobtuk le a fürdőruhánkat, de így is egy egészen szokatlan élményben volt részünk.
Sok fotót készítettem egyébként az utazás alatt, és fotósként azt figyeltem meg, hogy egészen más minősége van a fénynek Tenerifén, mint közép-Európában. Mintha a nap sokkal telítettebb, sokkal élesebb hatást kölcsönözne a tárgyaknak és az embereknek, egész másként kellett megtervezni egy fotót ott, mint itthon.
Santa Cruz
A szállásunk 10 perc kocsiútra volt a fővárostól, így az utazásunk elején oda is ellátogattunk. Hatalmas kontraszt volt a világtól elzárt hegyi szálásunk eseménytelenségéhez képest Santa Cruz élettel teli vibrálása. Az ország északibb része, ahol a főváros is található, inkább turista látványosságairól nevezetes, sokkal inkább túrázós, mint a melegebb, bulisabb déli területek. Mi is körbejártunk, amit lehetett, egyik kedvenc látványosságunk egyébként egy olyan hatalmas fa volt egy park közepén, amire híres művészek neveit aggatták fel. A nagy művészek között még magyar származásúak is akadtak, jól esett látni Moholy-Nagy László és Man Ray nevét is egy-egy táblácskán.
LoroPark
Szinte minden turista kalauz kiemelte a LoroPark állatkertet, mint kötelező úticélt, ezért úgy döntöttünk, mi is megnézzük. Sajnos végül nem volt akkora élmény, mint a körülötte lévő hype, de azért láttunk egy-két aranyos állatot. A turisták fele egyáltalán nem tudott viselkedni, kiabáltak, lökdösődtek, nyúlkáltak mindenhez, amihez nem szabad, és az állatok egy része is kifejezetten boldogtalannak látszott (bár ez valahol érthető egy állatkertben). Talán emiatt sem hagyott olyan pozitív nyomot bennünk ez a látogatás.
Amiért viszont megérte odamenni, azok a medúzák voltak. Egészen csodálatos látvány volt a világító medúzák úszása, próbáltam lencsevégre kapni, amennyire a teljesen sötét környezet és a mozgásban lévő témák együttese engedte. Egy napot is el tudtam volna tölteni csak azzal, hogy ebben a különleges fényjátékban gyönyörködöm. A medúzák után delfin- és orka showt is néztünk, így végre valóra vált a régi álmom, hogy testközelből láthassak orkát. 2007-ben már jártam Norvégiában ezzel a céllal, akkor kivittek minket orkát fotózni az óceánra, de sajnos az állatok a várakozásaink ellenére nem akartak előjönni.
Kedvenc helyeim Tenerifén
Sok érdekességet láttunk a két hét alatt, amit Tenerifén töltöttünk, de mégis akadt pár olyan hely, amit szeretnék kiemelni ebben az összefoglalóban. Ezek olyan különleges élményt adtak a számomra, hogy mindenképpen megéri külön is megemlíteni őket. Íme egy-egy rövid beszámoló a négy kedvenc helyszínemről.
4. Benijo strand
Rengeteg strandot ajánlottak nekünk a turistáknak szóló kalauzok, de ezek közül többet is szinte élvezhetetlennek találtunk, vagy a nagy tömeg miatt, vagy azért, mert semmi érdekeset nem lehetett csinálni. Nem így volt ez a Benijo stranddal, amit már önmagában megközelíteni is egy külön kihívás volt. A strandot egy kávézó hátsó kertjéből lehetett megközelíteni, ahonnan egy 4-500 fokból álló lépcsősoron kellett legyalogolni a partra. Az élmény viszont rögtön kárpótolt minket a fáradságért: az eldugott kis partszakaszon alig pártíz ember volt rajtunk kívül, a kilátás pedig tényleg gyönyörködtette az embert. Az egyetlen kis hátulütője talán a hátunk mögül sütő nap volt, ami miatt az egész strand valamivel hűvösebb volt az átlagnál, napozásra pedig egyáltalán nem volt alkalmas.
3. Masca
Egyértelműen dobogós helyet érdemel az élménylistámon a 650 méteres magasságban fekvő Masca falucska, és az azt körülölelő hegyláncolat, amit mindkét irányból körbejártunk Pannával. Leginkább a perui Machu Picchuhoz tudnám hasonlítani, gyönyörű zöld növényzettel bevont hegyoldalakon és keskeny, félelmetes sziklaszirteken keresztül gyalogoltunk végig a falu körül. De nem csak a túrázás része tartogatott nehézségeket, hanem már maga az odajutás is. A hegyre ugyanis egy egysávos, kanyargó utacska vezetett fel, amin igen nehéz volt elférni a szembejövő forgalom mellett, különösen a tursitabuszok esetében alakultak ki elég kaotikus helyzetek. De összességében nagyon élveztük ezt a kirándulást, még egy sárkányfát is sikerült hazahoznom magammal, ami nagyon elterjedt azon a környéken.
2. Teide
A Teide Tenerife aktív, de szunnyadó vulkánja. 3718 méteres magasságával ez Spanyolország és az Atlanti-óceán legmagasabb pontja. Szinte teljes magasságában be lehet járni a turistaútvonalakon keresztül, de az utolsó 200 métert a kráterig már csak vezetővel, ellenőrzött körülmények között lehet megtenni. Mi ezt sajnos nem tudtuk időben leszervezni, így végül nem mentünk fel a magasabban fekvő területekre. Az útvonalon egyébként 2200 méteres magasságig csak sétálva lehet felmenni, onnan 3500 méterig viszont már felvonó is jár. Kicsit sajnálom, hogy most csak a hegy lábát tudtuk bejárni, de legközelebb biztosan végig sétálom az utat egészen 3500 méterig. A szomszédságában egyébként egy csillagvizsgáló áll, ahova nagyon szerettünk volna bemenni, de sajnos ott is kiderült, hogy csak szervezett, 5 órás tárlatvezetéssel egybekötve lehet látogatni.
A csúcsot egyébként gyalog, turistaútvonalon keresztül is meg lehet közelíteni, így nagyjából 8 órát vesz igénybe elérni a 3500 méteres magasságot. Maga a Teide egészen elképesztő látvány, a vörös kövektől és homoktól szinte úgy érzi az ember, mintha a Marson járna. Mindig az volt a benyomásunk, hogy akármennyit haladunk is előre, a hátralévő út mintha nem akarna csökkenni, folyamatosan csak magasodtak fölénk a hegyek. Ami kicsit visszavetette az élményt, az a vadonatúj túrabakancsom volt, ami szinte azonnal feltörte a lábamat, és utána hólyagos lábbal kellett végigjárnom az amúgy is ingoványos terepet. De ezt leszámítva hatalmas élmény volt a Teide.
1. Anaga nemzeti park
Ez a kirándulás adta az ott töltött két hetünk legfantasztikusabb élményét. Aznap reggel borongós napra ébredtünk, ami miatt kissé csalódottak voltunk - még nem sejtettük, mennyivel szebb látvány fogad majd minket így az Anaga parkban. A nemzeti parkon belül egy erdős részen vezetett a tursta útvonalunk, a látvány pedig tényleg lélegzetelállító volt. Ahogy beértünk a fák közé, mintha egy elvarázsolt ajtón keresztül léptünk volna be egy mesebeli erdőbe. A köd külön mesés hatást kölcsönzött a környezetnek, nekem leginkább Narnia vagy Terabithia jutott róla eszembe.
Martin Parr után szabadon
Ha valakinek esetleg nem cseng ismerősen Martin Parr neve, ő egy kortárs brit fotográfus, aki azzal vált ismertté, hogy kendőzetlen, szatirikus módon mutatja be a brit középosztály “életérzését”. Rengeteg fotót készített strandokon, több sorozata szól az átlag brit családok nyaralásának miliőjéről. A Los Cristanos-i strand hangulatáról nekem egyből az ő képei jutottak eszembe. Hiába említette minden turista könyv kötelező úticélként, nekem leginkább Siófok hangulatát idézte az egész hely. Így aztán egy előre nem tervezett szociofotózásba kezdtem a strandon, aztán később mindenfelé, ahol megfordultunk. Ennek a végeredménye pedig "A turisták élete” névre keresztelt sorozat lett, ami a Tenerifén nyararó emberekről akar egy kisarkított társadalmi jellemrajzot mutatni.
Homok fotózás
Még Marokkóban jött az ötlet, hogy elkezdjem a homok különböző elrendeződéseit fotózni, és ezeket fekete-fehér formában sorozatba rendezni. Az ottani homokhoz képest a tenerifeinek egészen más színe és textúrája volt, ezért úgy döntöttem, itt is folytatom ezt a sorozatot. Rendkívül érdekes látványt nyújtott a vulkanikus homok és a víz találkozása, ahogy ezt az alábbi fotókon is láthatjátok.
Fotós túra Tenerifén
Ahogy a cikk elején említettem, még ebben az évben vissza akarok térni Tenerifére, méghozzá nem egyedül, hanem egy szervezett fotós túra keretében. Úgy gondolom, hogy a személyes élményeken felül egyedi fotós tapasztalatokat is gyűjthetünk egy ilyen utazáson, hiszen az eltérő tájak és fényviszonyok olyan körülményeket teremtenek a fotózáson, amiben itthon valószínűleg nem lehet részünk. A túra valamikor az év második felében várható, de az érdeklődéseteket előre is jelezhetitek (hamarosan kiírásra kerül a fotosworkshopok.hu-n) így rögtön értesültök majd a szervezés fejleményeiről, a végleges időpontról és a jelentkezés részleteiről.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a hosszú cikket, remélem, sikerült átadnom azokat az érzéseket, amiket ez az utazás indított el bennem. Ha szívesen megtapasztalnád ezt az élményt saját magad is, akkor mindenképp fontold meg, hogy velünk tarts a csoportos túra keretén belül.
Sándor