Blog

Záró adás, eredményhirdetés, köszönet és konklúziók... - Mit adott és mit vitt a Big Shot

Bár a versenyből az utolsó előtti feladatban kiestem, de az eredményhirdetés felvételére és az utána lévő bulira mindenkit, így engem is elhívtak. Ekkor már bőven túl voltam a 3 napos mély depresszión és az önutálaton.

Testileg ugyan betegen, de lelkileg kiegyensúlyozottan érkeztem meg aznap a Nánási stúdióba. Az utolsó felvételre is rollerrel mentem, mint a forgatások nagy részére. Pali stúdiója és az enyém közt kb. 10 km van, így ez volt a legoptimálisabb közlekedési mód, ha éppen nem volt sok cuccom.

Ez volt a legjobb hangulatú felvétel.


Pont, mint a castingon, most is a konyhában, hallban volt a gyülekező. Jó volt a csapatot ismét együtt látni. Most már teljesen más érzések jártak át, mint az első alkalommal. Nem volt tét, így nem volt izgalom, inkább izgatottság. Jó volt megérkezni és a többiek, a stáb, a versenyzők mosolygós arcát látni. 

Nagyon jó hangulat volt, sokat nevettünk. Itt már nagyon érződött, hogy egymásra hangolódott a csapat és a stábot is jobban megismertük. Meg az is jót tett, hogy eddigre már a feszkó is lement kb. mindenkiről. Tippelgettünk, ki lesz a győztes, ki mit érez, felelevenítettük a közös élményeket.

 

Az eredményhirdetés előtt már lezajlott a feladat és az értékelés. Ez a felvétel már kizárólag a győztes kihirdetéséről és az ünneplésről szólt. Már a felvétel előtt ment a melegítés az estére. Én a betegség miatt és mert este retusálnom kellett, nem tudtam a többiekkel iszogatni.

Jó volt személyesen találkozni és megismerkedni az előző évad nyerteseivel is. Végre nem csak online és csak az értékelést hallva találkozhattunk velük. Fura is volt, hogy másról is tudnak beszélni. :DD 

A várakozás nagyon jó hangulatban telt, sokat poénkodtunk. Például tippeket adtunk, hogy kell majd beüzemelni a nyeremény nyomtatót azoknak, akik nem nyernek és azzal is viccelődtünk, - bár ez a későbbiekben akár átgondolandó is lehet- hogy a nyeremények lehetnének komolyabbak a döntőben, illetve, hogy ne egyforma nyeremény legyen az összes kiesettnek.

Vicces momentum volt az is, ahogy pózoltam a nyereménnyel, mintha megnyertem volna. :) Ezzel üzenve az Univerzumnak, hogy Helló! :D

Én 9 magasságában leléptem, mikor a buli kezdett beindulni, így arról már nem tudok beszámolni mi volt és meddig tartott.

Íme pár kép az estéről:

Az esemény részeként Pali is fotózott minket, kis és nagy csoportos képek is készültek. Ezek közül is megmutatok párat.

Végül kiderült, hogy a verseny győztese Pisti lett!

Az utolsó feladat értékelése alapján Pisti lett a verseny győztese. Úgy gondolom, megérdemelten vitte haza a fődíjat, mert a csapatból valóban ő vette legjobban a kanyarokat, kreatívan oldotta meg a feladatokat.

Őszintén gratulálok, Pisti!

Köszönetnyilvánítás

 

Szeretném megköszönni elsősorban a Canon Magyarországnak, Palinak, Nórinak és a teljes stábnak, hogy létrejöhetett ez a megmérettetés. Köszönöm a versenytársaimnak, hogy mindannyian komolyan vettük a versenyt és így méltó küzdelemben vehettünk részt.

Köszönöm a sok támogatást és szurkolást, a kedves és kevésbé kedves, de sokszor építő kritikákat, amiket az ismerőseimtől és ismeretlenektől is kaptam. A sok kommentelőnek is köszönöm a hozzászólásokat. Még azoknak is, akik nyilvánvalóan nem értenek hozzá, úgy kritizálnak. Ebből is tudtam profitálni, mert erősítette a páncélom és még az eddigieknél is jobban fel lettem vértezve a "segítő " energiák ellen.

Köszönöm azoknak is, akik visszajeleztek annak kapcsán, hogy a cikkeimben lelki dolgokról is írtam. Remélem, ez segít megérteni a „műsort”, engem, és néhányaknak akár erőt is ad a mindennapokhoz. Köszi, hogy olvastátok és azért külön köszönet, hogy vissza is jeleztetek. 

Végezetül pedig köszönöm magnak, hogy volt bátorságom ebbe beleugrani.

Sajnálom, ha valakinek csalódást okoztam azzal, hogy nem jutottam be a döntőbe, de az élet ilyen. Ad és elvesz. Az igazi nagy kérdés az, hogy mit kezdünk a nyereménnyel és mit a veszteséggel...

És hogy én mit vittem haza a versenyből?

Összeszedni is nehéz lenne, mennyi mindennel gazdagodtam a verseny során. Mint ahogy már írtam, sokat megtanultam magamról emberileg, szakmailag. Megismertem rengeteg nagyszerű embert, kipróbálhattam magam izgalmas, érdekes helyzetekben és úgy hiszem, sikerült levonnom a megfelelő konzekvenciákat.

Nehéz volt, sok lemondással és stresszel járt, de azért valahol mégis hiányzik. Jó volt a csapat és tanulságosak voltak a tapasztalások.

Már nem ostorozom magam, mert nem nyertem meg, holott nagyon is megvolt rá az esélyem.

Elismerem, voltak gyenge pillanataim és erősek és közepesek is. Bár pontosan tudom, hogy több van bennem, mint amit itt sikerült megmutatnom, ez a verseny nem pusztán a fotográfiai tudásról, sokkal inkább különféle szituációk megfelelő lereagálásáról szólt.

 

Ki kell azt is mondanom, hogy sok szempontból nem az én fotográfia hozzáállásom és értékrendem szerint működött a verseny és a zsűri sem úgy értékelte a feladatokat, mint ahogy én tekintettem rá. És bár kezdetben ez némileg összezavart, talán bosszantott is, ma már tudom, hogy ezt egyszerűen csak el kell fogadni, továbblépni és a helyén kezelni.  

Ez egy verseny volt, ami látleletet adott valamiről. Talán hasonlóan, mint egy főzőversenyen, sokat tanulsz, készülsz valamire, de ha adott alapanyagból kell főzni, vagy sikerül vagy nem.  

Sok minden függ az alapanyagtól, a konyhától, és a Te aktuális lelki és fizikai állapodottól is. Hát nincs ez másként a fotózásnál sem.

Most ez így sikerült. Az elődöntőben kiestem, negyedik lettem. Nincs más, mint együtt élni vele, elfogadni és felemelt fejjel tovább haladni. 

 

Egy izgalmas kaland most véget ért...

 

Ez a verseny Pro szériaként lett meghirdetve, a profi alatt pedig azt értették, hogy olyanok versenyeznek, akik főállásban ebből élnek (bár ebben nem vagyok teljesen biztos). Különös tanulság volt, hogy sokan mennyire sokféle képpen értelmezzük azt a szót, hogy profi.

Én nem gondolom azt, hogy egy profi fényképésznek mindenhez is érteni kell a fotográfián belül. Szerintem egy profinak 1-2 fő területe van, amin belül kiemelkedően tud alkotni és max. 2-3 szorosan kapcsolódó mellékterület, amiben még igazán jól meg tud nyilvánulni. Ez pedig azért van, mert igazán magas színvonal eléréséhez nem lehet a fókuszt szétaprózni. Aki egy területen igazán kiváló akar lenni, az minden idejét és figyelmét oda teszi és nem tud a minden más területen való fejlődésébe is energiát tenni. A fotográfia különféle területei más féle tudást, felkészültséget és tapasztalatot igényelnek. Emiatt pedig hiába jó, profi valaki az egyik területen, egyáltalán nem biztos, hogy más területeken is profin tud alkotni.

Ez persze csak egy vélemény. Az én véleményem. És oké az is, ha mások másként gondolják.

A kreativitáshoz sem viszonyulunk egyformán.  

  

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem a kreativitás az nem mindig csettintésre jön. Én úgy látom, hogy az ötlet egyszer megszületik és azt a fotózás során kivitelezzük.

Profi pályafutásom során azt tapasztaltam, hogy kevés az olyan eset, amikor az ötlet csak és pont a fotózáson talál ránk. Persze ott, közben is jöhet a nagy megvilágosodás, de alap esetben felkészülünk, kutatunk, gondolkodunk, előkészülünk. Ami idő. Valamikor sok, sok idő. Persze, ezt a folyamatot ne keverjük össze a képtalálással, ami pl. a street fotózás során történik. Az más terület, más folyamat. 

Egy profi ismérve az én nézőpontomból, hogy addig csinálja, míg kész nincs. Van ötlettára, felismeri, ha valami nem jó és azt is, ha kész. És azt is tudja, mikor kell valamit elengedni. 

Különböző képességekkel vagyunk megáldva, és nem csak a fotográfiához kapcsolódó készségek azok, amik ehhez a műsorhoz kellettek. Az volt az én legnagyobb felismerésem, hogy a képalkotás folyamatának egyes területein lemaradásban vagyok. Nem kiegyensúlyozott a tudásszintem.  Ez a saját fejlődésemben is fontos tanulság, de azért is jó, hogy ezzel szembesültem, mert ezt a tapasztalást az oktatások során is be tudom építeni.

Ez a tanulság lehet, hogy sosem talál rám, ha nem olyan a verseny felépítése, hogy különböző adott szakterületen munkálkodó fotósokat főleg tőlük távolálló területeken mérettetnek meg a szervezők. Sok izgalom, kétség, torokszorító pillanat származott ebből a felállásból, ami a műsor szórakoztató értékének szempontjából ideális volt. Az is biztos, hogy a nézők így sokkal szélesebb körben tudtak a műsorhoz kapcsolódni, mint ha egy adott szakterületet jártunk volna körbe és az eszközöket is sokkal jobban be lehetett mutatni a különféle színes feladatok által. Tehát nyertünk a réven, de a vámon eközben elveszett a professzionális, akár művészi fotográfia valódi bemutatása. Ezt csak azért tartom fontosnak itt megemlíteni, mert sokan kritizálták a műsort a professzionális fotózás kérdéskörét vizsgálva.

Azért egy következő PRO évadot szívesen megnéznék tematikusan is. A visszajelzések alapján biztosan lenne igény arra is, hogy ugyanazon szakterületen munkálkodó profi fotósok az adott területen mérjék össze tudásukat. Szerintem egy ilyen felállásban sokkal inkább kirajzolódhatna a profizmus és megmutatkozhatna egy PRO évadtól várt szakértelem.

Ha valaki ezt olvassa a Canontól vagy a szervezőktől, tudjatok róla, hogy szívesen segítek a következő évadban konzulensként, mint aki már átélt egy évadot. Szívesen hozzájárulnék, hogy a verseny még kiegyensúlyozottabb és izgalmasabb lehessen. :)

Zárszóul pedig...

Remélem, szerettétek ti is ezt a versenyt annyira, mint amennyire mi, akik részt vettünk benne.

És azt is remélem, hogy az élménybeszámolóimmal is sikerült adnom valami pluszt. Bízom benne, hogy sikerült felhívnom arra is a figyelmet, hogy amikor billentyűt ragadunk és írjuk a mély kritikát, hogy ezt így vagy úgy kellett volna, vagy amikor egy alkotás felett ítélkezünk, pálcát törünk vagy épp istenítjük, az esetek nagy részben nem tudjuk mi történt ott pontosan. Milyenek voltak a feltételek, milyenek voltak a körülmények és mi zajlott le az alkotóban belül.

Sokszor megfigyeltem (akár magamon is), hogy fél információkból ítélünk meg valakit, valamit. Ez a műsor erre is tökéletesen rámutatott. Ez is egy lecke nekem és remélem másoknak is. Sokszor nem látjuk a teljes képet, pedig érdemes lenne erre is gondolni, mielőtt nagyon megnyilvánulunk.

Ezt és még sok más hasznos tanulságot is mélyen elraktároztam magamban a műsornak köszönhetően. Hálás szívvel gondolok majd vissza erre az időszakra. Köszönöm a lehetőséget és próbálom azzal meghálálni, hogy azt, amit nyertem, beletöltöm az új kihívások megugrásába.

Szép fényeket!

Sándor

Ha még nem láttad az adást, itt megtekintheted!

Ajánló:

Ha érdekelnek további gondolatok, más nézőpontok is a versennyel kapcsolatban, szerintem érdemes elolvasnod az egyik zsűritag cikkét:

 

Elolvasom

page_modul: blog
Adatkezelési beállítások

Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz (marketing, statisztika, személyre szabás) egyéb cookie-kat engedélyezhet. Részletesebb információkat az Adatkezelési tájékoztatóban talál.