Rajó Zita - A fotózásom története

   Rajó Zita vagyok, és nagyjából egy éve dolgozom sminkesként. Ennek köszönhetően találkoztam Sanyival múlt szeptemberben, egy tesztfotózáson, azóta pedig rendszeresen van szerencsém vele együtt dolgozni.

   Nem titok, hogy első számú rajongója vagyok Sanyi képeinek, így már hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy egyszer én is megajándékozom magam néhány általa készített képpel. Amikor bejelentkeztem, és elkezdtünk beszélgetni a tervezett fotózásról, akkor realizáltam, hogy Sanyi pontosan ugyanakkora figyelmet, és ugyanannyi energiát fordít rám, mint amennyit egy profi modell lány portfólió, vagy tesztfotózására fordítana, ami nagyon pozitív élmény volt számomra. Néhányszor megesett már, hogy modellt álltam különböző fotósok felkérésére, de talán sosem éreztem még azt, hogy ilyen komolyan vennék a projektet amiben én vagyok a főszereplő. 

   Ez fantasztikus érzés volt ugyan, de vele párhuzamosan elfogott az izgalom, és a félelem is, hiszen tudtam, hogy innentől minden rajtam múlik. Eldöntöttem tehát, hogy amit csak tudok, megteszek annak érdekében, hogy én is és a fotós is maximálisan elégedettek legyünk majd az elkészült képekkel. Első lépésként az jutott eszembe, hogy le szeretnék adni néhány kilót a kitűzött dátumig. Nem feltétlenül azért, mert elégedetlen lennék saját magammal, annak ellenére, hogy sajnos sosem voltam, és sosem leszek egy tipikus modell alkat, sokkal inkább azért, mert jól tudtam, hogy mennyivel magabiztosabb leszek, ha diétázni kezdek. Ezt azért tartottam szinte minden másnál alapvetőbbnek, mert az én tapasztalato és véleményem szerint a modellkedés a megfelelően magabiztos fellépéssel kezdődik.

   Sokat segített nekem is és a fotósnak is, hogy már a fotózás előtt készültem (a kapott dokumentáció alapján) és volt egy elképzelésem arról, hogy milyen jellegű fotókat szeretnék és így tudtam otthon gyakorolni a pózolás, arcjátékot, arckifejezéseket is. Ezek nagyon jól jöttek a fotózáson, és a képek jellegéhez választottam ki a ruháimat is.     

   A következő napjaim és heteim üres óráiban rengeteget gondolkoztam a stylingon, a szetteken, azon, hogy milyen legyen a hajam és a sminkem, hogy hogyan hozzak minden apró részletet összhangba. Túlzásnak tűnhetett az idő, amit eltöltöttem a készülődéssel, de az egy év alatt, amit a sminkes szakmbában töltöttem, kivétel nélkül mindig azt tapasztaltam, hogy a styling megfelelő megtervezésével sokkal nagyobb az esély arra, hogy jó képek szülessenek.

   Mire eljött a „nagy nap” úgy tűnt minden készen áll: megterveztem a sminkem összes lépcsőjét, kitaláltam néhány különböző variációt a hajamhoz és beszereztem 4-5 olyan ruha szettet, amiről tudtam, hogy biztosan jól fog működni a fényképeken, és a diétám is sikeres volt. Hurrá! Ez azt jelenti, hogy már csak a legnehezebb rész maradt hátra: A MODELLKEDÉS, jelentsen ez bármit.

   Nagy szerencsém, hogy nekem személyesen semmi problémám nincs sem a kamera jelenlétével, sem a szerepléssel, sőt kifejezetten élvezem mindkét jelenséget, hiszen éveken keresztül színésznőnek készültem. Ezen kívül még egy komoly előnyömnek pedig az tekinthető, hogy a jelenlegi munkámból eredendően az elmúlt évben számos napomat töltöttem azzal, hogy profi modell lányokat néztem, ahogy a kamera elött mozognak. Ebből nem csak rengeteget tanultam arról, hogy hogyan kell megfelelően pózolni ahhoz, hogy tökéletes képek szülessenek, de őket látva sokszor eszembe jutott a színészet és a színjátszás is. Nem tudom, hogy valóban van-e valamiféle kapcsolat a színészet és a modellkedés között, de az én fejemben határozottan igen, így a legtöbbször, ha engem fényképeznek, csak előásom a színésznőt magamból, onnantól kezdve pedig nem szorongok, hanem általában élvezem is a „szerepet”.

   Sanyi profizmusának, szakmaiságának, humorának és jelenlétének köszönhetően a fotózásom napján szabályosan lubickoltam a modell szerepben. A szorongásom már abban a percben elszállt, hogy beléptem a stúdióba és éreztem a mindig nyugodt, és kellemes hangulatot, de a jókedvem akkor jött meg igazán, amikor a fényképező elé álltam.

   Azon kívül, hogy gyönyörű képek születnek, úgy gondolom, Sanyi gépén keresztül mindig valami különleges mutatkozik meg a lányokból, így már a fotózás közben azon tűnődtem, vajon mi lesz az, amit magamból látni fogok a kész képeken, és ez nagyon izgatottá tett.

   Elfelejteni, hogy 163 cm vagyok, nem éppen 32-es nadrágmérettel. Számomra ez szokott lenni a legfőbb feladat, amikor kamera elé kerülök, de ez most meg sem fordult a fejemben. Elmerültem az élményben, és élveztem a szituációt. Elég szépnek, elég csinosnak, és elég ügyesnek éreztem magam, és ez mindennél jobb érzés, ha az ember éppen modellként funkcionál… :) Egy idő után arra jutottam, hogyha valami miatt mégsem sikerülne rólam egy használható képet se készíteni, én már akkor sem leszek szomorú, olyan jól éreztem magam a nap folyamán. A fotózás után sokkal inkább feltöltődve, mint elfáradva hagytam el a stúdiót és bármikor visszamennék!

   Ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött bátorítalak titeket, hogy ne féljetek fényképező elé állni, ha a megfelelő ember van a túloldalon, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy ti is egy fantasztikus élménnyel fogtok gazdagodni! :)

 

<< Az elkészült képek a galériában >>

 

Rajó Zita