Blog

Önelfogadás, avagy ezért írnám fel receptre Sanyit

Haragudtál már a testedre, mert nem úgy működött, ahogyan akartad? Megbotlott, vagy lebetegedett, amikor a leginkább támaszkodtál rá? Hányszor döbbentél rá, hogy hálásnak kellene lenned neki, mert gondoskodik rólad, de te mindezt magától értetődőnek vetted? Hányszor gyűlölted, mert nem úgy szolgált, ahogy te akartad, vagy nem mások kénye-kedve szerint működött? Túl nagy a hasad. Túl vékony vagy. Nincs melled. Beesett az arcod. Elhagytad magad. A sor folytatható és végtelen. Ha mégis elfelejtetted volna, ez a videó tökéletesen összefoglalja. Csakhogy ezek a mondatok kitörölhetetlenek, ugye? Ezért jó, ha önmagad marcangolása helyett, inkább Sanyihoz fordulsz. Én megtettem, jöjjenek a saját tapasztalataim.

A női test legyen szexi, kívánatos, pihe-puha bőrrel megáldott váz, olyan, amelyen a férfiak előszeretettel hagyják ott a tekintetüket vagy az ujjlenyomatukat. Nem jól aludtál, behúzott hassal lépdeltél a strandon, nem néztél tükörbe, mert szörnyen érezted magad legbelül? Vajon hány órát töltöttél azzal életed során, hogy megtanuld szeretni magad? És igen. Sajnos mindezek következménye, hogy sokszor azzal küzdesz, hogy mivel belülről nem jön, elkezded hát kívülről keresni a visszaigazolást.

Mit teszel, ha a kamera kereszttüzébe lépsz? Mosolyogsz. Csíz, ott repül a kismadár, gondolj valamilyen vidám dologra. Mosolyogj! Igazából már parancsszó nélkül is automatikusan mosolyra húzódik a szád, igaz?

Mit teszel, ha átlépsz Sanyi stúdiójának küszöbén? Kint hagyod felesleges csevegést az időjárásról. Mert nem felszínes kérdésekbe ütközöl. Én például két perc alatt olyan beszélgetőpartnerre leltem Sanyiban, aki meglepően könnyedén megnyílt, így pedig én is. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy részéről ez egy tudatos bravúr fotózás előtt, vagy egy organikusan kialakult beszélgetés, amelynek egy remek önismerettel rendelkező fotós diktálja az ütemét, ám volt egy pont, ahol már nem is érdekelt. Jól esett a hétköznapi rohanás közepette.

Nemsokára betoppant a sminkes, az igazán nagy élmény pedig az volt, hogy vele együtt elérkezett az énidőm is. Receptre felírnám, hogy néha csupán annyi legyen a dolgod, hogy hátadőlj és élvezd, ahogy pihe-puha ecsetekkel végigsimítják az arcod, miközben kíváncsian várod a végeredményt. Végül pedig az, aki a tükörből visszanéz rád, olyasvalaki, akit régen vagy sohasem láttál, ezért nagyon mélyen az emlékezetedbe vésed, mert a legborúsabb napjaidon is emlékezni akarsz rá.

A szépség néha Sanyitól fakad

Nos, Sanyinak és a sminkesnek hála sokkal jobban néztem ki, mint ahogyan éreztem magam, ráadásul megtriplázta az élményt, hogy az ezt megelőző beszélgetésnek köszönhetően szuperül feloldódtam.

Szóval ott álltam, hogy akkor most szépnek látom magam, köszi, megkaptam, amit akartam, akkor én megyek is, de a java még csak most kezdődött.

Jó, hát akkor most irány modellkedni, pózolni, mosolyogni, de itt jött a bökkenő. Minden addig belém ivódott klisé megdőlt, amikor Sanyi mondta, hogy jaj, csak ezt ne. Mert számára csak az az egy pillanat a fontos, amikor a tekintetből úgy érzi, hogy igen, ezt most elkapta. Semmi műmosoly, semmi kamupóz, oldódjak, ő segít, de tényleg őszinte képeket szeretne. Belém ivódott, mikor azt mesélte, hogy hülyeség azt hinni, hogy három kattintás után megszületik egy szupermodell portfóliója, úgyhogy ezeket az elvárásokat engedjem is el. Ez mondjuk könnyű volt, mert tényleg minden elmondható rólam, főleg az, hogy a modellkarrier és én sohasem szerepeltünk egy mondatban.

Azért átpörgettem az agyamban az összes addig látott Vogue címlapot, a modellek arcait, a pózokat, a Topmodell leszek! összes epizódját, majd eldöntöttem, hogy mindet félresöpröm, mert jött az aduász érzés: biztonságban vagyok.

Ami szintén meghatározó élmény volt, az Sanyi lelkesedése. Öröm volt látni, hogy ez a rengeteg bamba arc, félresikerült póz és belepislogás után is töretlen. Tényleg azt láttam, hogy élvezi azt, amit csinál. A többórás fotózás közben egyikőnk sem evett, ivott, egyik póz vagy épp ruha váltotta a másikat, pedig én összesen egy szettel készültem, a többit Sanyi és a nagy mosolya, meg a rengeteg kreativitása hozta.

Így születtek azok a képek, amelyekre - nem számít mikor, hány év múlva, de - úgy nézek, hogy a francba a rosszabb napokkal, legbelül igenis tudom szeretni magam. Lehetnék hipokrita, és mondhatnám, hogy ez a felszín, a külsőség, a szépség belülről fakad és társai, de igenis, feltölt egy olyan nap, amikor kikapcsolsz, mert érzed, hogy a sminkes és a fotós is azon dolgozik, hogy a legtöbbet hozza ki a külsődből. A végeredmény pedig már csak grátisz.

Röhejes, hogy egy egész élet elmegy arra, hogy azzal küzdesz, hogy úgy lásd magad, ahogy szeretnéd, aztán mindez összejön egy délután alatt. Ráadásul ez egy olyan emlék, amelyet bármikor visszanézhetsz. Tényleg ajánlom ezt az élményt mindenkinek, aki bármelyik sor olvasása közben egy kicsit is bólogatott. Az biztos, hogy az önbecsülésem ezúton is hálás, köszönöm! Most pedig beszéljenek helyettem inkább a képek…

 

Írta: Maracska Flóra

Smink: Rajó Zita

Helyszín: Prime stúdió

Várlak Téged is szeretettel

Amenyibben szeretnéd Te is kipróbálni magad, és néhány profi fénykép mellett egy éltere szóló élményre és egy hatalmas önbizalom tuningra is vágysz, kattints a gombra és kérj ajánlatot! 

 

ajánlatot kérek

page_modul: blog
Adatkezelési beállítások

Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz (marketing, statisztika, személyre szabás) egyéb cookie-kat engedélyezhet. Részletesebb információkat az Adatkezelési tájékoztatóban talál.