Haragudtál már a testedre, mert nem úgy működött, ahogyan akartad? Megbotlott, vagy lebetegedett, amikor a leginkább támaszkodtál rá? Hányszor döbbentél rá, hogy hálásnak kellene lenned neki, mert gondoskodik rólad, de te mindezt magától értetődőnek vetted? Hányszor gyűlölted, mert nem úgy szolgált, ahogy te akartad, vagy nem mások kénye-kedve szerint működött? Túl nagy a hasad. Túl vékony vagy. Nincs melled. Beesett az arcod. Elhagytad magad. A sor folytatható és végtelen. Ha mégis elfelejtetted volna, ez a videó tökéletesen összefoglalja. Csakhogy ezek a mondatok kitörölhetetlenek, ugye? Ezért jó, ha önmagad marcangolása helyett, inkább Sanyihoz fordulsz. Én megtettem, jöjjenek a saját tapasztalataim.
A női test legyen szexi, kívánatos, pihe-puha bőrrel megáldott váz, olyan, amelyen a férfiak előszeretettel hagyják ott a tekintetüket vagy az ujjlenyomatukat. Nem jól aludtál, behúzott hassal lépdeltél a strandon, nem néztél tükörbe, mert szörnyen érezted magad legbelül? Vajon hány órát töltöttél azzal életed során, hogy megtanuld szeretni magad? És igen. Sajnos mindezek következménye, hogy sokszor azzal küzdesz, hogy mivel belülről nem jön, elkezded hát kívülről keresni a visszaigazolást.
Mit teszel, ha a kamera kereszttüzébe lépsz? Mosolyogsz. Csíz, ott repül a kismadár, gondolj valamilyen vidám dologra. Mosolyogj! Igazából már parancsszó nélkül is automatikusan mosolyra húzódik a szád, igaz?
Mit teszel, ha átlépsz Sanyi stúdiójának küszöbén? Kint hagyod felesleges csevegést az időjárásról. Mert nem felszínes kérdésekbe ütközöl. Én például két perc alatt olyan beszélgetőpartnerre leltem Sanyiban, aki meglepően könnyedén megnyílt, így pedig én is. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy részéről ez egy tudatos bravúr fotózás előtt, vagy egy organikusan kialakult beszélgetés, amelynek egy remek önismerettel rendelkező fotós diktálja az ütemét, ám volt egy pont, ahol már nem is érdekelt. Jól esett a hétköznapi rohanás közepette.
Nemsokára betoppant a sminkes, az igazán nagy élmény pedig az volt, hogy vele együtt elérkezett az énidőm is. Receptre felírnám, hogy néha csupán annyi legyen a dolgod, hogy hátadőlj és élvezd, ahogy pihe-puha ecsetekkel végigsimítják az arcod, miközben kíváncsian várod a végeredményt. Végül pedig az, aki a tükörből visszanéz rád, olyasvalaki, akit régen vagy sohasem láttál, ezért nagyon mélyen az emlékezetedbe vésed, mert a legborúsabb napjaidon is emlékezni akarsz rá.