Az exkluzivitás röviden és tömören bizonyos projektekre vagy hosszabb időtartamra szóló kizárólagosságot jelent, amelyet gyakran komoly szerződésekkel és szabályokkal védnek. Legyen szó divatanyagról, kifutós munkáról vagy egy világhírű fotóssal való szerződésről, az exkluzivitás minden esetben óriási megtiszteltetés. Legnagyobb célja igazából az, hogy a magazin vagy divatház elmondhassa magáról, hogy nála debütált a világon először az az új modell vagy divatanyag, amitől véleményük szerint mindenki el fog ájulni.
Egy editorial lehet több szempontból is exkluzív. Iyenkor vagy arról van szó, hogy a fotókon kizárólag egy bizonyos divatház legfrissebb kollekciója, esetleg értékes darabok szerepelhetnek az archívumból, vagy például egy olyan online magazin, mint az Afi, Jute vagy Lucy’s oldalán jelennek meg exkluzív fotósorozatok. A ruhák esetében azért számít nagy számnak, mert gyakorlatilag olyan, mintha a márkát reklámoznád és ugye nem semmi, hogy hozzáférést kapsz különleges darabokhoz, amiket még vagy már nem értékesítenek. Online magazin esetében azért megtisztelő feladat, mert a magazin csapatának annyira megtetszik a beküldött divatanyagod, hogy azt akarják, sehol máshol ne jelenhessen meg, csakis az ő online felületükön először. Ilyenkor hiába van kész az anyag, semmit sem szabad postolni az editorialról, de még a modellek modellkönyvébe sem kerülhetnek be a képek, amíg el nem jön a magazin által meghatározott nap.
Hasonló a helyzet egy modell exkluzív szerződésénél is, ami lehet divatházzal, szépségmárkával vagy akár fotóssal is. Divatházaknál szólhat a szerződés egyetlen showra, ami azt jelenti, hogy a New York-i, londoni, milánói vagy párizsi divathéten kizárólag az adott tervező showján vonulhat a modell, aki általában new face, tehát teljesen új. Létezik persze worldwide exkluzivitás is, amelyet például a Prada előszeretetttel használ, ebben az esetben a teljes szezonban csakis az adott divatháznál debütálhat a modell, ami egyébként óriási befolyással van a karrierükre. Ezt természetesen nagyon szigorú titoktartási szerződések kötik.
Persze lehet szó a divatházak esetében kampány exkluzivitásáról is, amely bizonyos szezonra vagy előre meghatározott évre szól, amíg a modell úgymond a tervező múzsája marad. Ugyanez vonatkozik a szépségmárkákra is, tehát amíg Giorgio Armani exkluzív modellje vagy, nem fotózhatsz semmilyen körülmények közt a L’Orealnak, de még az Instagramodon sem mutogathatsz más terméket. Modellügynökség függő, hogy élnek-e a kizárólagosság szigorú szabályaival vagy inkább hagyják, hogy több helyen is megmutassa magát a modell.
Az utolsó lehetőség a mai világban egyre ritkább, de a 2010-es évek közepéig bevett szokás és szintén óriási lehetőség volt. A fotózás legnagyobb géniuszainak is voltak már exkluzív modelljei, például Richard Avedonnak is. Az utóbbi évtized fontos exkluzivitásai Steven Meisel legendás nevéhez fűződnek,1988 és 2015 közt az összes olasz Vogue címlapját, 2004 és 2017 közt pedig az összes Prada kampányt ő fotózta, berobbantva ezzel a ma ismert legnagyobb szupermodellek karrierjét, például a magyar Axente Vanessáét.