Most, hogy az utóbbi két bejegyzésből mindent megtudhattál a tesztfotózásról, már csak azt kell tisztáznunk, hogy ezeket a fotózásokat miért nem divatanyagoknak hívjuk. Kétségtelen, hogy mindkét divatfotózás megköveteli a szakmai tudást, a profi hozzáállást és a gördülékeny csapatmunkát, ám a különbség nem csak stílusban és megjelenésben mérhető. Vegyük sorra a legnagyobb különbségeket.
A tesztfotózás a modellügynökség megrendelésére készül és maga a modell van a középpontban, tehát sem egy kitalált koncepciót nem kell közvetítenie vagy mást “eladni”, mint saját magát. Ezzel ellentétben egy divatanyagnál a modell egy “eszköz” az ötletek megvalósításában, a ruhadarabok és kiegészítők kívánatossá tételében. Készülhet ez a megrendelő, például egy magazin elvárásai szerint vagy a stáb moodboarddal kidolgozott ötleteinek megfelelően, ebből adódóan ilyenkor a modellnek, de még a modellügynökségeknek sincs beleszólása abba, mit fog viselni, milyen lesz a sminkje és milyen helyszínen kerül sor a fotózásra. Többek közt ezért is szeretnek a fotósok saját anyagokat gyártani akár online magazinoknak is, hiszen ilyenkor a tesztfotózásokkal ellentétben nincs keretek közé szorítva a kreativitás, lehet történeteket közvetíteni, karakterekbe bújtatni a modellt, akár a tesztekhez képest extrém megoldásokkal is, kibővítve a stábot egy profi anyag kedvéért.
Minél hamarabb kapja meg a fotózás után az ügynökség a profi tesztet, annál jobban örül, ám egy tesztfotózás leadásánák sosincs meghatározott határideje. Ha egy magazin divatanyagáról beszélünk, számításba kell venni, hogy 2-3 hónappal előre dolgoznak szigorú határidőkkel, amiket muszáj betartani. És persze az is igaz, hogy amíg egy teszt fotót szinte azonnal tud használni az ügynökség, addig egy online divatanyag esetében, amikor exkluzív fotósorozatokat várnak a fotósoktól, addig semmit nem lehet publikálni a fotózásról, amíg az az adott weboldalon nem debütál, akkor sem, ha egy hónapot kell rá várni.
Időbeli különbség továbbá, hogy egy divatanyagot, főleg, ha az esetleg címlapra is került, hosszú évekig fogja tudni használni a modell a modellkönyvében, hiszen ezek a legfontosabb referencia anyagok a karrierjének előrehaladásához, egyre nívósabb munkák megszerzéséhez. Egy teszt pedig lehet akármennyire gyönyörű, nem örök darab, hiszen mindig a modell legfrissebb kinézetét és képességét kell, hogy ábrázolja. Például egy olyan fotó, amit teljesen kezdőként készült a modellről, nem szerepelhet a modellkönyvben egy címlap vagy kampány mellett, hiszen már nem aktuális.
Anyagiakat tekintve, a tesztfotózásért gyakorlatilag a modell fizet, hiszen az ügynöksége előlegezi meg számára, levonva a fotózás árát a későbbi bevételeiből. Ahhoz, hogy egy modell részt tudjon venni egy divatanyag fotózáson, profi és változatos tesztekre és az ott szerzett tapasztalatra lesz szüksége, viszont ilyenkor már a modellnek fizetnek a szerepléséért. Ez persze nem az a kategória, amivel bankot lehet robbantani, hiszen a nagy magazinokban szerepelni inkább presztízskérdésnek számít, mint jól fizető munkának.
Bodogán Sándor