Az előző cikkben arról írtam, miért jelentkeztem a műsorba. Ebben a cikkben pedig arról szeretnék mesélni, hogyan indultam el ezen a kalandon és milyen élményeket, benyomásokat és tapasztalatokat szereztem az első feladat során.

Nagy-nagy izgalommal vágtam neki az első forgatásnak, mert egy teljesen ismeretlen úton indultam el.

Tele voltam kérdésekkel és kétségekkel. Vajon kik lesznek a játékostársaim? Ki mennyire jó fotós? Vajon mennyire lesznek jófejek a társaim? Milyen lesz a stáb? Mi lesz az első feladat? Helyt tudok majd állni?

Csak tippelgettem, latolgattam magamban a lehetőségeket. Régebbi adásokat néztem, hogy kicsit képbe kerüljek, mi is várható, mire számoljak. 

Az első feladat: Tájkép készítés a Canon Magyarország irodájába

A kezdeti katarzis után a komfortzóna elhagyás sem váratott sokat magára.

Az első forgatási napon olyan képet kellett készítenünk, mely a balatoni tájat, életképet ábrázolja és amit a Canon MO Iroda várójának falára fognak felhelyezni, kifejezetten nagy, 300 x 168 cm -es méretben.

A feladathoz mindenki a Canon R8-as gépet kapta és egy vagy több optikát választhatott, amivel az adott feladatot szerinte jól meg tudja oldani.

Elég pazar látvány egy fotósnak, mikor két láda fényképezőgépet és objektívet kiraknak elé. :)

Volt egy vicces asszociációm is a ládát nézve, csak annyit mondok: Hetedik... aki látta a filmet érteni fogja. :)

De a viccet félre téve...

A gépek és objektívek kiválasztása után próbáltam hangulatba kerülni és átgondolni a feladatot. Először két aggodalmam volt: a természetfotó nem az erősségem, valamint a fényképezőgépről és az RF bajonettes optikákról nem épp a legalaposabb a tudásom. Még nem álltam át MILC technológiára. Több oka is van ennek a döntésemnek, de ez most nem ide tartozik. 

Mivel nem ismertem a gépet az első az volt, hogy próbáltam a saját igényeimhez beállítani.  Ez többé kevésbe sikerült is, de a fókuszállítás nem sikerült jól és nem lettünk barátok aznap a géppel. A másik probléma, ami járt a fejemben, hogy nem ismerem ennek a fényképezőgépnek az ISO tűréshatárát és mivel tudtam, hogy nagy print lesz, féltem, hogy szét fog esni a kép.

Régről azért voltak ismereteim, hogy a tájképfotózáshoz, de főleg a kreatív képekhez nem ártana egy állvány, ND filter, szűrük, kioldó és alapos gép és objektív ismeret, hogy a legjobbat tudjam kihozni magamból és a technikából.

Bár a pályám kezdetén szerettem a természetet fotózni és ez is volt az érdeklődésem fő témája, de az utóbbi évtizedben kevés közöm volt ehhez a területhez. Madeirai utazásom során nemrégiben készítettem tájképeket, talán ennyit tudok felidézni az utóbbi évekből, ezért ez a feladat nagy kihívásnak tűnt és ez meg is látszik a képeimen. Szerintem szépek lettek, de valami, „AZ A PLUSZ” hiányzik a képekből. 

Ilyen tájképeket készítettem korábban:

Első dolgom a géppel való ismerkedés és a konfigurálás volt. Paliék bemutatták, hogy milyen helyszíneket javasolnak a fotózásra, ez alapján kellett nekünk meghozni a döntést, hogy vajon hol is lenne a legjobb fotózni. Közvetlenül a parton, a magasparton, vagy valahol útközben. Dehát egy ismeretlen helyen csak erős hazardírozás volt, hogy hol adja majd be a táj a nagy motívumot.

Én és pár játékos társam is a magaspartot választottuk. A többi meg már a műsorból kiderül, ki mit és hogy fotózott, kinek mi indította be a kreativitását és hogy érezte, hol lenne érdemes neki menni a Balatonnak vizuálisan.  

Hamar rájöttem, hogy mekkora hátrány a helyismeret hiánya és hogy nincs a vizuális táramban túl sok tájkép.

Így visszagondolva nehézség volt az is, - de ezt majd a második adás kapcsán jobban kifejtem - hogy nyomás alatt nekem nehéz kreatívnak lenni felkészültség nélkül. A feszültség elvitte a fókuszomat, nem tudtam 100%-osan átengedni magam a feladatnak. Nem tudtam „csak” fotózni.  És hozzáteszem, az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy 1-2 vagy netán 3 ember követte, hogy mit csinálok és néha még kérdezgettek is. :)   

Szóval úgy érzem, hogy itt lehetett volna még több a képben, ha több idő van erre a feladat kidolgozására.

A másik, hogy ilyenkor én szívesen egyeztetek az ügyféllel, hogy neki mire van szüksége. Az már egy erős kiinduló pont lehet képileg. 

A verseny szituáció azt hozta, hogy azonnal kellett reagálni és ez az eredményen is meglátszott, tehát választ kaptam arra a kérdésre is, mi történik, ha hirtelen kell reagálni egy olyan terepen, ahol igazán nem vagyok jártas, sem felkészült.

A való életben igyekszem ezeket a helyzetek elkerülni. Vagy felkészülök, vagy nem vállalom fotózást…

Kritikák és utózönge

Izgalmas volt megélni, mikor más képeit kellett véleményeznem és az is érdekes élmény volt, mikor az én képemről mondták el mások a véleményüket. Mindig nagyon különleges, mikor más szubjektív látásmódján keresztül tekinthetek a saját munkámra.

Arra azonban nem biztos, hogy fel voltam készülve, hogy milyen visszhangja lesz az első adásnak a komment szekcióban.

Érdekes tapasztalás volt megélni, hogy a fél információkból, körbejárás nélkül, hirtelen felindulásból elkövetett kommentek még mindig fel tudnak érzelmileg izgatni. Az egyszeri kommenthuszárok talán nem is gondolják, milyen nyomokat hagynak a hozzá nem értésükkel és a sokszor kifejezetten faragatlan stílusukkal.

Ugyanakkor hálás is vagyok érte egy kicsit, hogy ezzel ismét szembesültem, mert rávilágított egy fontos gondolatra is.

Érdemes elfogadni, hogy valaki épp ott tart, ahol. Mert lehet, hogy a kritizáltnak épp nagy dolog történik az életében, egy fontos lépés az, amit épp megtett és ezért megszólni nem épp szép, de semmi esetre sem segítő, építő dolog. Építő jellegű kritikát ér megfogalmazni, de azt is csak akkor, ha kérik. A kéretlen kritika nem visz előre, bár ezt inkább csak a művészetre értem. Az élet más területein már mást gondolok erről a kérdésről. De ez is, mint a szépség, szubjektív és nagyon összetett kérdés: mi az ami, hasznos egy ember fejlődéstörténetében.  

Végül a társaim és a zsűri szavazatai alapján sikerült továbbjutnom. Nagy izgalommal vártam a következő kört, hogy egy újabb területen is kipróbálhassam magam.

Erről a feladatról viszont már egy következő cikkben fogok beszámolni nektek, a 2. adás kikerülése után!

Tartsatok velem!

Sándor