Blog

A szerelem ereje - A harmadik feladat a Big Shot-ban

Esős napra ébredtünk a 3. forgatási napon és ismét értékeléssel és kiszavazással kezdtünk.

Ha az elsőnél izgultam, akkor itt ez most még inkább hatványozódott, hiszen a csendéletes munkával tényleg nem voltam megelégedve. Már attól is megfeszültem, hogy egyáltalán ezt a képet most ország-világ előtt meg kell mutatni.

Ennek ellenére a vártnál jobb értékelést kaptam és jobb helyen jutottam tovább, mint az előző adásban. Ez annyira váratlan volt, hogy új erőre kaptam és izgatottan, tettre készen vártam a következő feladatot. Bíztam benne, hogy végre emberábrázolós területre tévedünk.

A 3. feladat

A harmadik feladat jegyes fotózás volt. Egy 10 képből álló fotósorozatot kellett létrehozni 2 óra alatt és a kész képeket másnapra le is kellett adni, tehát összesen 1 nap állt rendelkezésre a képválogatásra és az utómunkára.

Na, ez egy hozzám közel álló feladat.... lehetne, de szerintem 10 éve nem fotóztam jegyes párt sem. Meg sima párt se sokat. Én inkább páratlanban vagyok jó. :D

Az első érzésem az volt, hogy: „őőőő köszi. Ez a játék arra megy ki, hogy megszabaduljanak tőlem”.:D  Ahogy gyorsan végig gondoltam, több versenytársam is sokkal jártasabbnak tűnt a témában, úgy éreztem, hiába emberábrázolás a téma végre, a többiek tapasztalata jelentősen ronthatja az esélyeimet.

Mert gondolhatná az egyszeri szemlélő, hogy az ember az ember, ezért mivel nekem portré a fő területem, ez a téma sem jelenthet gondot. Azonban egy jegyesfotózás során nem csak a szép emberábrázolás a lényeg, hanem az érzelmek érzékletes megjelenítése a két ember közt is elképesztően lényeges. Azoknak, akik sokat, akár évente több tíz alkalommal fotóznak szerelmespárokat, sokkal több póz, ötlet, vizuális muníció lehet az eszköztárukban.

Próbáltam nem görcsölni, inkább összeszedni magam fejben és visszaidézni a korábbi tapasztalataimat ezen a területen.

Az egyik ok, amiért abbahagytam anno az esküvő és ehhez kapcsolódó fotózásokat, mert azt vettem észre, hogy a párok (vizuálisan kimutatva) nem úgy szeretik egymást, ahogy azt elképzelik a képeken és ezt rám akarják kivetíteni. Sokszor volt olyan elvárás a képpel szemben, ami alapvetően nem volt meg a valóságban és előfordult, hogy a nem kifejezett érzelmeket nem tudtam meghozni képileg.  

Ami nincs, azt küzdelmesebb létrehozni. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de sokkal nehezebb. ????  

Emiatt egy kicsit ettől a feladattól is berezeltem, de most legalább már emberábrázolás volt a téma, ami az eddigieknél sokkal inkább közel állt hozzám. Reméltem, hogy most lesz lehetőségem megmutatni, mit is tudok valójában.

Egy életem, egy halálom...

Most sorsot húztunk és kisorsoltuk azt is, ki hányadik lesz a sorban és azt is, hogy melyik párral fogunk dolgozni a két rendelkezésünkre álló pár közül. Én első voltam és Laurát és Istvánt húztam. 

A fotózás előtt csekkoltam a ruháikat és volt egy átöltözés is a benti és kinti fotózás között. Az esős, nyirkos idő inspiráló volt, Istvánnál viszont nem volt az elképzelésemnek megfelelő kabát. Pali készségesen segített, így végül az ő kabátja is szerepelt a képeken.

Nagyon élveztem a közös munkát a párral. Könnyen egymásra hangolódtunk, kedvesek és együttműködőek voltak. Pikk pakk eltelt az a két óra, amit a feladatra kaptunk és azt hiszem, hogy a szerelmüket, boldogságukat meg is tudtam hozni a képen.  

Sokat segített, hogy nem gondoltam túl a feladatot.

Végre hagytam magam ellazulni, és engedtem, hogy a saját stílusomban fotóztam őket, úgy, ahogy egy modellt is fotóznék kültéren.

Képileg korábbi modellfotózásaimhoz vissza tudtam nyúlni fejben.

Például ezekhez:

Emellett az egyik kedvenc fotósom Peter Lindbergh. Sokat lapozom az albumait, ő az egyik példaképem a fotósok közt. Peter bácsi sokat fotózott több embert egy képen, részben ezek a képek is inspiráltak, miközben a feladatot végeztem.  

Arra törekedtem a fotózás során, hogy valódi és igaz érzelmeket hozzak meg. A fotózás végére jó volt a megérzésem. Úgy éreztem, sikerült a képeken a boldog szerelmes pár ábrázolását megteremtenünk. Ebben sokat segített a modelljeim együttműködése is.

 

A technika

A fényképezőgép egy Caon R5 volt, egy RF 24-70-es F2.8 optikával. Bár ezt a gépet sem használtam korábban és az elején volt némi küzdés, de ez a gép az eddigiekhez mérten különösen hamar kézre állt, így végre nem a technikára kellett figyelnem. Tudtam koncentrálni a feladatra és a modelljeimre. Külön öröm volt, hogy az objektív szűrőátmérője ráadásul pont olyan volt, mint az én objektívemé, ezért tudtam pár saját kiegészítőt is használni.

Az előzőekből tanulva most nagyon figyeltem a beállításra és a gépet a saját igényeimre szabtam. Nagyon jó volt, hogy technikai problémákkal a verseny ezen pontján már nem kellett küzdenem, a technika nem az ellenségem volt, hanem a barátom. Nagy könnyebbség ez egy fotózáson. 

Az eredmény

Ez volt a harmadik feladat és itt bebizonyosodott számomra, hogy amiben nap, mint nap dolgozom, alkotok, ott ezköztáram van. Ezekben a helyzetekben tudok spontán lenni és vannak képek a "kreatív táramban”. Ezeket használva önazonos tudtam lenni és úgy voltam vele, ha más nem is, én legalább elégedett lehetek azzal, amit a saját munkámként megmutatok.

Szerencsére a zsűri tagjainak is nagyon tetszett, ahogy dolgoztam és annak ellenére, hogy a versenytársaim közül sokan több tapasztalattal rendelkeztek nálam ezen a területen, pontokra váltva összességében az tetszett, ahogy én gondolkodtam.

Ezzel az anyaggal végre sikerült megszereznem a BIG SHOT-ot.

Nagy boldogság volt ezt megélni, főleg az előző két eredményemhez képest.

Rendesen meg is jött a kedvem, úgyhogy lehet fogok majd szerelmes embereket fotózni:) De csak olyanokat, akik valóban szeretik egymást:)  

Még egy kicsit a kiszavazásról...

 

Nem tudom, mikor izgultam ennyit egyszerre, mint a verseny során. Minden egyes eddigi adásban a kisavazáson (nem írtam el) úgy éreztem magam, mint amikor az iskolában felelésnél számonkértek, vagy az iskolai / céges előadáson, mikor ki kellett állni. Nem tudom, hogy mennyire normális, vagy nem normális ez a túlzott izgalom, de teljes belső blackoutokat is sikerült megélnem. :) Hiába tudtam, hogy ez egy játék tulajdonképpen, azért volt tétje számomra. Nem is kicsi.

Az önismeretem szempontjából sokat megtudhattam magamról ezeknek a szituációknak köszönhetően, így ezt már biztosan hazaviszem magammal a versenyből. Biztosan van dolgom ezzel a területtel, mert néhol már túlmutatott az érzelmi reakcióm az egészséges határon.

Összességében az eddigiek közül ez volt a legjobb feladat és nagyon örültem, hogy végre megérkeztem a teljesítmény tekintetében. Illetve nagyon jól esett a sikerélmény.

Izgatottan vártam a következő feladatot.

Néhány kép, amik jól sikerültek ezen a napon:

Ha még nem láttad az adást, nézd meg most!

page_modul: blog
Adatkezelési beállítások

Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz (marketing, statisztika, személyre szabás) egyéb cookie-kat engedélyezhet. Részletesebb információkat az Adatkezelési tájékoztatóban talál.