A 2. feladat

Az aznapi feladat helyszíne Nánási Pál stúdiója volt, témája pedig csendélet egy olyan tárgy felhasználásával, ami egyáltalán nem való oda. A kép elkészítésére 1 óra állt rendelkezésre és 1 darab vaku vagy állandó fényforrás használata volt megengedett egy szabadon választott fényformálóval.

Az nem kifejezés, hogy ez a téma távol áll tőlem, hiszen azt hiszem egy ujjamon meg tudom számolni, hányszor fotóztam életemben gyümölcsös csendéletet.

Bár az előző cikkben taglalt feladat sem volt éppen hozzám közelálló, itt még sokkal nagyobb volt a nyomás rajtam.

Először is ott volt még az előző feladat értékelése okozta stressz. Másrészt tudtam, hogy ez a feladat sem egy olyan terület, amin komfortosan mozgok. Illetve szembesültem azzal is, hogy nem vagyok az a gombnyomásra, felkészülés nélkül is kreatív fajta figura. Nekem a kreatív munkához felkészülés és idő kell.

Át kell gondolnom a feladatot, szükségem van inspirálódásra, hangolódásra, flowba kell kerülnöm, hogy megfelelő színvonalon tudjak alkotni egy olyan területen, amit nem tudok rutinból lehozni. Aggasztott ezen lehetőségek hiánya és pluszban az is nyomasztott, hogy ha nagyon nem sikerül, azt bazi sokan fogják végig nézni.

Nekem nehéz időre, stressz alatt kreatívnak lenni és akkor, ott, ilyen helyzetben jó döntéseket hozni. Ha rossz napom van, és nem embert fotózok, akkor általában abbahagyom. Eszem egy jó Pho levest és majd folytatom később. Lapozgatok egy fotóalbumot, meditálok, csinálok egy kis énidőt, lemegyek rollerezni a Duna partra, hogy jöjjön az erő a jobb képhez.

Nem azt mondom, hogy a való életben éles munkánál soha nincs ilyen szintű izgalom, stressz, de ha tudom, hogy nagy a tét, akkor nagyon igyekszem minden eshetőségre felkészülni. 

A felkészülés egy magabiztosságot ad és a stressz, izgalom is jobban kezelhető. Na, erre itt most nem volt módom.

És ahogyan a műsorból ki is derült már, nem is sikerült magas színvonalon teljesítettem. Az elvárásaimhoz képest legalább is biztosan nem!

Elindultam egy koncepcióval, de hamar kiderült, hogy az nem működik.

Egy projektoros előtétlencsét választottam a világításra és úgy terveztem, hogy az árnyékokkal kezdek el játszani, de mikor már negyedjére dőlt össze a rendszer elengedtem az eredeti elképzelésem.

Újra kellett gondolnom az egészet. Ekkor jött a totem állat koncepció, ami kicsiben nézve még működőnek tűnt, a feladat után nagyban megnézve viszont már egyáltalán nem voltam elégedett az eredménnyel.

Ugyan csendélet fotózásban nincs tapasztalatom, de a tárgyfotózás területén vannak megéléseim és tudom, hogy fontos a fotós kellékek és kiegészítők szerepe. A végeredmény szempontjából elképesztően lényeges, hogy minden ott és úgy álljon meg, ahogy annak kell.  Emellett fontos a derítés és a kitakarás is.   

A kreatív tárgyfotózásban az egyik fontos feladat az eszközök és kellékek rögzítése. Nálam a stúdióban rengeteg olyan tárgyfotós eszköz/kellék van, amivel a rögzítéseket meg lehet oldani, egy egyszerű boros tárgyfotó összerakása is kb. 5 vaku és még sok, sok kellék, mire összeáll a kép. Ráadásul az estek nagyrészében notebookra fotózok, leginkább azért, hogy nagyban lássam az összképet és az esetleges hibákat. Itt erre most nem volt lehetőség, csak akkor, amikor otthon, nagyban meg tudtam nézni. Akkor láttam, mennyire zavaros lett az egész.

Már a feladat közben megfogadtam, hogy újra csinálom a feladatot a stúdiómban. Kíváncsi vagyok, hogy ha van időm és nincs rajtam a streszz, mit hozok ki belőle.

Kövesd a blogom, mert lehet, hamarosan jövök egy hajsütővassal. :)

És ha mindez nem lett volna elég, a technika is kifogott rajtam.

Ismét két láda gép és objektív közül választottunk. Szeretnék egy ilyen kincsesládát a saját stúdiómba is.????  A feladatra mindannyian egy EOS R6 Mark II fényképezőgépet kaptunk. Szuper a gép, de valamit sikerült elállítanom, vagy nem beállítanom, vagy csak béna voltam az izgalomtól az élesség állításnál, mert a képeim nagyrésze backfókuszos lett. 

Természetesen ezzel is csak otthon szembesültem akkor, amikor nagyban megnéztem a képeket. Elég érzékenyen érintett, mert aki ismer tudja, hogy nagyon adok az ilyesmire. A kép alapja a „technika – technikai precízség”, és arra épül minden más egyéb az én szemléletemben.  

Utómunkában próbáltam menteni, amit lehetett, de a kész képen láttam, hogy ez nem az, amivel itt nyerni lehet. Már a munka során is megfordult a fejemben, hogy itt fogok elvérezni, de a kész kép láttán már komolyan a kiesés lehetőségét latolgattam.